Az őskori lószerszámok
![](http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/kep/44.gif)
A nyergek fából készültek, melyet minden lóra úgy "szabtak" rá. A vitézek két vagy négykarikás csikózablákat használtak, aszimmetrikus szájvassal, de az előkelőek pofarudas(oldalpálcás)at, melyet ezüstből vagy bronzból öntöttek. A puha zablák legömbölyített szélűek voltak, amely a lónak jobb volt, de a kemény zabláknak éles, dudoros felületűek voltak, amely a lónak rosszabb volt, de csaták során jobban bevált. A csuklós zablát is ismerték, amelynek két oldalára zablakarikát vagy oldalpálcát szereltek, az elcsúszás megelőzésének érdekében. A zablát általában fából vagy csontból készült zablapecek közvetítésével kapcsolták be az egyik oldalon a zablakarikába, így leszerszámozás helyett csak ezt a pecket kellett kiakasztani ahhoz, hogy a ló ideiglenesen az álla alá akasztott zablával akár a harc pillanatnyi szünetében legelni tudjon.
![](http://mek.oszk.hu/02100/02109/html/img/ff-034.jpg)
A csuklós zablák egyik szárát hosszabbra méretezték, mint a másikat. A kengyel már a hunoknál is volt, A nyeregről csattal állítható hosszúságú szíjon függtek, és ívelt alakúak voltak. A kengyeleknek a ló felé forduló száruk meredekebb volt a külsőnél. Sarkantyút nem használtak, lovukat keleti módra térddel vagy sarokkal, s ha kellett lovaglókorbáccsal ösztökölték. Patkóra nem volt szügségük, és szügyelőjük sem volt.
|