A magyar lóra termett? Nos, igen! A Magyarok nagyon sokat használták a lovat. A honfoglalás idején nélkülözhetetlen volt - amikor vándoroltak, sokféle terepen jártak, és ahhoz lóra volt szügségük. Mivel könnyűlovas hadseregek voltak, a lovaknak sem kellett nagy terhet vinniük. Az íjászok hátrafelé fordulva lőtték nyilaikat, sokszor kellett lehajolniuk vagy felemelkedniük nehogy eltalálják őket. Sokszor a lovakat lőtték le először hogy ne tudjon elmenekülni az ellenfél. A huszárok idején úgyszintén a csatákban sok szerepe volt a lovaknak, de ilyenkor már sokkal díszesebben öltöztek. Ma is szoktak huszárok elvonulni a téreken jeles napokon (pl. Március 15). Sok katonás népdalban is előfordul a szokásos "piros pej paripa" kifejezés. Példaként az "Udvarom, Udvarom" 2. versszaka: "Udvarom közepén Szép kerek almafa, Ahhoz van megkötve Piros pej paripa." Vagy az "Esik az eső, ázik a heveder" nevű dal: 4. versszak 1. sora: "Jön a kapitány piros pej paripán." És még sorolhatnám hogy hol fordul elő ez a kifejezés. De nem csak a Magyarok, hanem sok sok más nép és indián törzs használt lovat. Pl: Az Appaloosa lovat a Nez Precé indián törzs alapította. A Palouse folyóról nevezték el őket. Sok törzsnél a gyerekeknek kötelező volt megtanulni lovagolni. Régen szinte mindenki lovat használt, de nem véletlenül mondják azt: "A magyar ember lóra termett."